Hogyan alakul ki a betegségtudat?

Általában NEHEZEN! A betegség többnyire apróbb tünetekkel kezdi meg leadni számunkra a jelzést, hogy valami nincs rendben, valamin változtatni kell. A kisebb problémákra igyekszünk kis figyelmet szentelni, sokszor egy apró derékfájást, térdfájást, hasfájást normálisnak minősítünk.

Később valószínűleg az apróbb tünetek elkezdenek felerősödni vagy újabbak jönnek elő. Ha látszólag nem összefüggő tünetek kínoznak minket, akkor a sok apró probléma még mindig beletartozhat az általunk elfogadhatónak tartott állapotba.

A betegség valódi FELISMERÉSE sok esetben akkor következik be, amikor már komolyabb fájdalommal, tünet-együttessel szembesülünk vagy néha még akkor sem.

Láttunk már olyan beteget, aki mankóval érkezett hozzánk 2 kísérővel a komoly gerincsérv okozta tünetei miatt, de előző hétvégén még kapált a kertben, mert abban a tudatban volt, hogy ő nem beteg. Előfordul az is, hogy valaki komoly betegséggel keres fel egy szakembert és azt várja, hogy egy kezelés alkalmával meggyógyuljon. Ha ez nem történik meg, akkor továbbáll és közben nyugtázza, hogy “ez a kezelés sem ért semmit”.

Olyan betegünk is volt már, aki gerincsérvvel érkezett hozzánk, majd amikor a gyógytornász elmondta, mivel jár a McKenzie terápia, akkor közölte, hogy ő egészségügyben dolgozik, ezt már ismeri és azt gondolta, valamilyen különleges világújdonsággal kezeljük a porckorongsérvet, majd a gerincsérvével együtt távozott.

Előfordult már olyan eset is, amikor négy darab gerincsérvvel és komoly gerincferdüléssel érkezett egy beteg, majd a kezelés végén közölte, hogy az ő magas mozgásigényét a McKenzie gyógytorna nem elégítette ki.

Sorolhatnánk a nagyon változatos eseteket, amikor a beteg azt gondolja, van betegségtudata, de nem ismeri fel, hogy a LEGNAGYOBB LÉPÉST A BETEGNEK KELL MEGTENNIE. A terapeuta a legmegfelelőbb kezelési mód megtalálásában, levezetésében tud segíteni, de a többi a betegen múlik.

A betegségtudat nem azt jelenti, hogy elhagyjuk magunkat, várjuk a csodás, eddig még ismeretlen módszert, sokkal inkább azt, hogy felismerjük, VÁLTOZÁSRA VAN SZÜKSÉGÜNK. Gyakran ez az, ami a legnehezebb! A változás… DE LEHETSÉGES!